Új csoport indul 2022 decemberében!
Mégis, kinek az élete?
Az ilyen helyzetekről szóló drámajátékok világosan leképezik, megmutatják a résztvevőknek a folyamatot, hogy miként válhat egy nő, akár már kislány korában, az anyja és nagyanyja, más felmenői (tudattalan) haragjának, irigységének, féltékenységének célpontjává.
Ha a lány elég értékesnek tartja magát, kellően öntudatos ahhoz, hogy a saját útját járja, ne a felmenői által követett minták szerint éljen, az könnyen szembesítheti az anyákat, nagyanyákat saját életük meg nem élt lehetőségeivel, az ő soha valóra nem váltott gyermekkori álmaikkal. Ez dühöt, irigységet ébreszthet bennük, ami bűntudatkeltés („Én mindent megadtam neked, tartozol nekem annyival, hogy…”), hibáztatás („Vihettem volna sokkal többre, de miattad feláldoztam a karrieremet…”), ítélkezés („Nem vagy elég áldozatos anya/feleség, emlékezz vissza, én mi mindent tettem meg apádért, érted…”) formájában nyilvánul meg a lány felé.
„Jó Kislány” születik
Egy ilyen családi dinamika, ezek a rejtett, sokszor nem is tudatos, ám toxikus hatású manipulációk, korlátozó hiedelmek arra késztetik a következő generáció leányait, hogy jelentéktelennek, rossznak, szerethetetlennek gondolják magukat, miközben folyamatos bűntudatot éreznek azért, mert nem tudják azt „hozni”, amit anyjuk elvár tőlük. Idővel arra juthatnak, hogy akkor tudják boldoggá tenni az anyjukat, nagyanyjukat, akkor tudnak megfelelni az ő (és nem mellesleg a patriarchális társadalom) elvárásainak, ha jól viselkednek. Lassan elveszítik álmaikat, elnyomják értékeiket, kiaknázatlanul hagyják képességeiket, tehetségüket, elfojtják a szabadság, az önállóság iránti vágyukat; vagyis elnyomják hangjukat. Kialakítanak egy, az anyának imponáló, de önmaguktól valójában idegen másik ént. Felveszik, magukra erőltetik a „jókislány álarcát”.
Az Integrál Nőiség elmélet során olyan személyiségben gondolkozunk, melyben a nőiség sokszínűen jelenik meg. A csoportfoglalkozáson azonosítjuk, átéljük és a személyiségünk részévé tesszük a Wilber által kidolgozott integrál megközelítési módot, amely két fázisra osztja a fejlődésünket. Az egyik az úgynevezett felnövés, a másik pedig a felébredés. A csoportterápia során a két fázis mellett figyelembe vesszük a wilberi négy alapvető nézőpont mindegyikét, így kapva egész képet önmagunkról. Az általunk vezetett munka során a nőiséggel kapcsolatos minden fontos alapvető elemet figyelembe veszünk és megdolgozunk. Egyik ilyen fontos téma az Anyaseb, a női lét egyik gyökér-fájdalma, az a generációról generációra továbbadott tévhit, hogy mi nők kevesebbet érünk, alacsonyabb rendűek vagyunk. Az anyánkkal való kapcsolatunkban gyökerezik, hiszen tőle függ, kivé válunk. Tőle származik a magunkról és a világról alkotott képünk is.
Inspirációként álljon itt néhány ajánlás az első csoport résztvevőitől
-
“Én úgy tanultam, hogy a “ könnyes” imádságok valóra válnak. Amit érzelemmel töltünk meg, azok a fájó események sírás, düh MEGBOCSÁTÁS formájában feloldódnak, átdolgozódnak itt a csoportban Rachel segítségével. Azt hittem, nekem már nincs több könnyem ... mégis olyan mély “bugyrokból” került feloldásra egy-egy mély fájdalom, hogy utána szinte a föld felett lebegve jártam. Szó szerint fel mertem nézni, kiegyenesedve nőiesen …, saját magamat is tudtam tisztelni a megdolgozott fájó emlékek átdolgozásával,“ elengedésével. Mindenkinek tudom ajánlani, hogy merjen szembenézni, feldolgozni múltja fájdalmait, sérelmeit, mert ezáltal “ szabadul” fel a lelke az eddigi “ fájdalmas fogságból”. Mónika (61 é)
-
“Szeretnék újra csatlakozni az októberi új csoporthoz. Most érzem azt, hogy már merek szembenézni a problémáimmal. Ha pedig valami annyira megindul bennem, a csoportban, akkor majd remélem néhány alkalommal egyéni terápiában megoldható lesz, hogy tovább dolgozzunk. Bízom benne, hogy nem fog kelleni. Én úgy érzem a csoport hatékonyabb a fejlődésemben. Köszönöm (Emese 31 é)
-
“Az én sztorim: még friss az érzés. Hogyan érkeztem? Kétségbeesve, elveszve, darabokra hullva. Miért jöttem? Hogy megtudjam ki vagyok és hogy legyen erőm újra talpra állni, összerakni magam mint nő, mint ember. Mit kaptam? … Érzem, hogy újra van hitem Önmagomban, hogy képes vagyok felnőni az életemhez. … Hálát, hogy hallgattam a megérzésemre és Ráchelt választottam... külön öröm számomra, hogy emberként, nőként, anyaként is láttatja magát, így a szaktudása, támogató jelenléte még hitelesebb nekem. Köszönöm Zsuzsa (41 é)
-
“Szeretném itt is megosztani veltek azt, hogy Őszintén, szívből ajánlom... életem kirakós játékában, Roza Zs Rachel és a "csoport" - hugaim, nővéreim, anyáim, nagymamáim - is sokat segítettek, hogy a kósza darabok helyre kerüljenek.... volt, hogy csak "leporoltam" a régi elfeledett darabokat, melyek az új fényben már teljesen mást mutattak meg nekem... A kinti utazásaim is izgalmasak, de a belső utazásom még kalandosabb. A kíváncsiságom, kitartásom legyőzte a félelmemet.... ez az érzés megfizethetetlen. Hála és köszönet minden nőtársamnak és Roza Zs Rachel -nek" (Tünde 43)
“Én úgy tanultam, hogy a “ könnyes” imádságok valóra válnak. Amit érzelemmel töltünk meg, azok a fájó események sírás, düh MEGBOCSÁTÁS formájában feloldódnak, átdolgozódnak itt a csoportban Rachel segítségével. Azt hittem, nekem már nincs több könnyem ... mégis olyan mély “bugyrokból” került feloldásra egy-egy mély fájdalom, hogy utána szinte a föld felett lebegve jártam. Szó szerint fel mertem nézni, kiegyenesedve nőiesen …, saját magamat is tudtam tisztelni a megdolgozott fájó emlékek átdolgozásával,“ elengedésével. Mindenkinek tudom ajánlani, hogy merjen szembenézni, feldolgozni múltja fájdalmait, sérelmeit, mert ezáltal “ szabadul” fel a lelke az eddigi “ fájdalmas fogságból”. Mónika (61 é)
“Szeretnék újra csatlakozni az októberi új csoporthoz. Most érzem azt, hogy már merek szembenézni a problémáimmal. Ha pedig valami annyira megindul bennem, a csoportban, akkor majd remélem néhány alkalommal egyéni terápiában megoldható lesz, hogy tovább dolgozzunk. Bízom benne, hogy nem fog kelleni. Én úgy érzem a csoport hatékonyabb a fejlődésemben. Köszönöm (Emese 31 é)
“Az én sztorim: még friss az érzés. Hogyan érkeztem? Kétségbeesve, elveszve, darabokra hullva. Miért jöttem? Hogy megtudjam ki vagyok és hogy legyen erőm újra talpra állni, összerakni magam mint nő, mint ember. Mit kaptam? … Érzem, hogy újra van hitem Önmagomban, hogy képes vagyok felnőni az életemhez. … Hálát, hogy hallgattam a megérzésemre és Ráchelt választottam... külön öröm számomra, hogy emberként, nőként, anyaként is láttatja magát, így a szaktudása, támogató jelenléte még hitelesebb nekem. Köszönöm Zsuzsa (41 é)
