Blog

Szakmai szemmel

Vannak újra és újra felmerülő témák, amelyekről ritkán beszélünk nyíltan, egyfajta tabuk: sokan küzdünk velük, sokszor egyedül. Igen, én sem vagyok kivétel, a pszichológus is ember, az önismereti utamról, találkozásaimról ezekkel a témákkal személyes naplómban írok. Ott a saját tapasztalataimat osztom meg, itt viszont magukról a témákról szeretnék írni, szakmai szemmel, hogy elindulhasson egy beszélgetés, egy közös gondolkodás, hogy a tabuk ne legyenek többé tabuk, és azok, akik egyedül küzdenek ezekkel a problémákkal, ráébredhessenek, hogy közel nincsenek egyedül, és a megoldhatatlannak látszó problémákra is lehet megoldás.

2020. október 19 | Szakmai szemmel

A súlymegtartás kihívásai

Téma: Én és a testem

Egyre több nő fordul hozzám túlsúllyal kapcsolatos problémái miatt. Amikor az első alkalmak egyikén megkérdezem mi az az ok, ami miatt le szeretnének fogyni, az alábbi különböző gondolatok kerülnek a felszínre:

„Ezzel a testtel nem érzem magam nőnek. Ha lefogynék, megjönne az önbizalmam.”

„Szeretném szeretni magam, de ha tükörbe nézek csak undor fog el.”

„Szeretnék jobban tetszeni a férjemnek.”

„Egy normál testalkatú embert jobban szeretnek, több a barátja és sokkal sikeresebb az elhízottaknál. Szeretnék sikeresebb lenni az életemben.”

Attól, hogy valaki le tud fogyni, nem biztos, hogy a szemlélete megváltozik. Így fennáll annak a veszélye, hogy vissza fog hízni vagy állandóan a kalóriákat számolgató, egyre boldogtalanabb ember válik belőle. Az ilyen nő, vagy férfi nem tudja elfogadni, ezért nem is értékeli, nem is szereti önmagát.

Sokszor halljuk, hogy „..minden fejben dől el!” És valóban van benne igazság, mert gondolkodásunk torzítása nagyon gyakran vezet pszichés zavarokhoz. Azonban az evészavar/túlsúly ennél sokkal komplexebb beavatkozást igényel. Így a terápiás beavatkozásnak nem csak a jellemző diszfunkcionális gondolkodást, hanem a fájdalmas érzelmi emlékek átdolgozását is meg kell céloznia. Én főleg hölgyekkel dolgozom, de az alábbiak nemtől függetlenül érvényesek.

Az elmúlt 30 évben jó néhány kutatás próbálta feltárni, hogy melyek a sikeres fogyás és a súlymegtartás előrejelzői. Egy igen széleskörű vizsgálat alapján az alábbi nyolc pszichológiai faktor játszik szerepet a visszahízásban. (Bryrne, Cooper és Fairburn, 2004; Ohsiek és Williams, 2011; Dalle és Grave és mtsai., 20013., idézi. prof. Perczel Forintos Dóra 2019.)

Irreális fogyási elvárások. A legtöbb elhízott személy irreális fogyási célokkal vág bele a fogyókúrába. A megfigyelések szerint a viselkedéses testsúlycsökkentő programok segítségével átlagosan 10% testsúlycsökkenés érhető el reálisan, legtöbben azonban 30-50%-ot szeretnének fogyni. Ezek az irreális elvárások általában negatív hatással vannak a fogyásra, mert hosszútávon kifáradáshoz, motivációvesztéshez és a program abbahagyáshoz vezetnek. Lehet, hogy furcsán hangzik, de sokszor az irreális elvárások összekapcsolódhatnak a súlyfenntartás kudarcával.
A testsúlycélok elérésének kudarca. Akár reális, akár nem, ha a személynek nem sikerül elérnie a vágyott testsúlyt, az szerepet játszhat a visszahízásban.
Fekete fehér (dichotóm) gondolkodás és más kognitív torzítások. Az elhízott személyek körében gyakran megfigyelhető, hogy fekete-fehéren vagy csak a negatívumokat tudatosítva viszonyulnak a fogyáshoz, például azt gondolják, hogy: „…hiába fogytam 15kg-ot még mindig kövér vagyok.”
Érzelmi evés. A hosszú távú testsúlyszabályozásban különösen nagy kockázatot jelent az érzelmi (túl)evés olykor falászavar, amellyel az elhízott személyek kb. egy harmada küzd. Ez általában negatív érzelmi állapotban következik be és megkönnyebbüléshez, valamint a negatív hangulat oldódásához vezet.
Merev étrendi korlátozás és evési gátolatlanság. Jól ismerjük azt a jelenséget, amikor valamilyen ínycsiklandozó ételt pillantunk meg. A diétázó személy ilyenkor képtelen ellenállni a vonzó ételeknek, társas helyzetekből vagy érzelmi állapotból fakadó késztetéseknek és kialakul az evési gátlástalanság, vagyis az evés kontrolljának feladása. A táplálékfelvétel merev, restriktív korlátozása valóban komoly kockázatot jelent a későbbi túlevés szempontjából. Ezzel szemben kiderült, hogy a rugalmas diétázás pozitív kapcsolatban áll a fogyással és a súlymegtartással. Amikor pedig kontrolvesztetten eszünk (evési gátlástalanság) a visszahízás igen magas rizikójával jár.
A fogyás észlelt hátrányai. A túlsúllyal küszködő személy minél gyorsabb változást szeretne elérni. Sajnos sok divatos diétás program éppen ezt az igényt használja ki. Mivel a fogyás nem történik meg az elvárt időre, ezért a személy úgy értékeli, hogy a testsúlycsökkentő programban való részvételnek több a hátránya, mint az előnye (pl. fárasztó hosszadalmas, hiányzik a támogató közeg, nem történt gyors változás stb.) akkor a visszahízás esélye megnő.
Depresszió. Bizonyára sokan tudják, hogy a hangulatzavarok hatással vannak a testsúlyra és fogyáshoz vagy visszahízáshoz vezetnek. Épp ezért a testsúlycsökkentő program elkezdése előtt fontos a résztvevő pszichés állapotának felmérése és szükség esetén pszichoterápiája vagy gyógyszeres kezelése.
Negatív test - énkép. A legtöbb esetben a negatív énkép és testkép összekapcsolódik a sikertelen fogyással és a visszahízással függnek össze. A pozitív érzések pedig a súlymegtartáshoz társulnak. Nagyon fontos, hogy a testsúlycsökkentő programokban kiemelt figyelmet kapjon a pozitív testkép kialakítása, a saját test elfogadása, valamint támogatni kell a személyeket abban, hogy ne csak a testsúlyuk és alakjuk, hanem más tulajdonságaik, társadalmi szerepvállalásuk, teljesítményük stb. alapján értékeljék önmagunkat.