Blog
Szakmai szemmel
Vannak újra és újra felmerülő témák, amelyekről ritkán beszélünk nyíltan, egyfajta tabuk: sokan küzdünk velük, sokszor egyedül. Igen, én sem vagyok kivétel, a pszichológus is ember, az önismereti utamról, találkozásaimról ezekkel a témákkal személyes naplómban írok. Ott a saját tapasztalataimat osztom meg, itt viszont magukról a témákról szeretnék írni, szakmai szemmel, hogy elindulhasson egy beszélgetés, egy közös gondolkodás, hogy a tabuk ne legyenek többé tabuk, és azok, akik egyedül küzdenek ezekkel a problémákkal, ráébredhessenek, hogy közel nincsenek egyedül, és a megoldhatatlannak látszó problémákra is lehet megoldás.
Mi történik az alvajárás alatt?

Téma: Én és az alvásom
Ebben az állapotban az alvajáró ténylegesen lát anélkül, hogy szemeit használná. A tudományos vizsgálatok pontosan bebizonyították ezt, mivel az alvajáró pupillái teljesen érzéketlenek a fényre. Ennek ellenére biztosan tud közlekedni veszélyes helyeken keresztül, intelligensen és pontosan képes bizonyos feladatokat elvégezni anélkül, hogy felébredne. Az alvajárók valóban alvásközben magasabb fokú szellemi képességeket mutatnak fel, mint ébren: a gondolkodási képességük, memóriájuk, akaratuk és testi kontrolljuk összehasonlíthatatlanul megnő.
Fontos tudnunk, hogy amíg az álmodó és az ébrenléti állapotban levő ember visszaemlékezhet előző tapasztalatokra, az alvajáró sohasem emlékezik vissza arra, hogy mi történt vele az éjszaka folyamán alvás közben. Akármikor is ébresztjük fel, sosem fog visszaemlékezni arra, hogy mi történt akár egy perccel korábban is.
Az ébrenlét, de még az álom folyamán is, egy ember tudatában van cselekedeteinek és öt érzékszerve tudatosan működik. Az alvajáró viszont nem tudja, mit cselekszik, érzékszervei sem működnek. Nincs önmagának tudatában, nem tudja, mi történik vele, az alvajáróban mindazonáltal bizonyos intelligencia tökéletesen működik, ami a testi mozgást irányítja és teljes ellenőrzése alatt tartja. Anélkül, hogy személyesen tudná, hol is van, anélkül, hogy a legkisebb aggodalma is lenne testi épségével kapcsolatban, biztosan tér vissza gyakran veszélyes éjszakai útjáról.
Mit jelenhet ez az elménk szempontjából?
Ez azt jelentheti, hogy az elménk képes két fázisban működni, vagyis kétféle tudatosság létezik: egyik a szokásos tudatosság, amelyet mindenki ismer. A másik viszont rejtelmes, titokzatos és nagyon kevéssé ismert.
Azt is jelentheti, hogy elménket az alvás idején nem öntudatlannak, hanem inkább közlés nélkülinek hívhatjuk inkább? És azt is, hogy az elme teljes működési lehetőségét nem meríti ki a tudatos, éber fázisban, amelyet a folyamatos gondolkodási tevékenység jellemez? Lehet, hogy az elménk legbelsőbb rétege a tudatosságát illetően nem függ az öt érzékszerv egyikétől sem? Nagyon izgalmas kérdések ezek.
Kell egy olyan állapotnak itt lennie, ahol bizonyos fajta tudat van jelen. Ez azonban nem olyan tudat, mint amilyet az ébrenlét vagy az álom alatt ismerünk. Ha ez így van, nincs olyan fajta probléma, amit ne lehetne megoldani. Volt már rá példa bőven, hogy egy nehéz és tanácstalan helyzetet, problémát illetően meglepő megoldások születtek az alvás állapotában. Gondoljunk arra hány irodalmi mű született az alvásból való felébredés után, hány probléma, ami az embert elalvás előtt gyötörte, oldódott meg azonnal és spontán másnap reggel felébredés után, bár az előző nap megoldhatatlannak látszódott.
Az egyetlen és világos következtetés csak az lehet, hogy valamilyen tudat az alvás közben is működik, amely lehetővé teszi, hogy a kész megoldást a következő nap továbbítsa a tudatosság területére. Tehát a tudatosságot nem lehet korlátozni egyedül a gondolkodás fázisára. Az elménk több, mint a tudatosság, ahogy eddig ismertük.
Friss blogbejegyzések